Középiskolai rangsor
Legjobb általános iskolák
Feltörekvő iskolák
Kiemelkedő pedagógiai teljesítmény
Stabilan jól teljesítő iskolák
Vidéken élni, családot alapítani és gyerekeket nevelni? Még szép, hogy jó ötlet!
2026.03.16.
Egy nagyváros vonzó, nincs ezzel baj. Kinek a pap, kinek a papné. Ízlések és pofonok. Na de közhelyek helyett inkább térjünk a tényekre. Mi van akkor, ha a gyereked óvodája a lakásotok alatt van, az iskola kétperces séta, a munkahelyed tíz perc bicikli, és délután négyre már vége a napodnak? Szekszárd pontosan ezt kínálja. Egy olyan várost, ahol a szülőknek marad idejük szülőnek lenni. Ahol az iskolák még közösséget jelentenek, a tanárok ismerik a gyerekeket, a szomszédok figyelnek egymásra. És közben van munka, van perspektíva, van jövő. Sokan azt hiszik, hogy vidéken felnevelni egy gyereket kompromisszum. A valóság? Pont fordítva van. Szekszárdon olyan dolgokat kap a családod, amiket Budapesten pénzért sem tudsz megvenni.
A tévhitekkel ellentétben munkahelyekből és lehetőségekből sincs hiány: oktatás és utánpótlás terén is jó a helyzet
Szekszárdon működik a Babits Mihály Gimnázium, a Szekszárdi Szakképzési Centrum több tagintézménye, és tucatnyi általános iskola. Ezek az intézmények kisebb létszámmal dolgoznak, mint a fővárosi zömök betonkolosszusok. Ez mit jelent? Hogy a tanár ismeri a gyereket. Tudja, hogy Pistike matekból gyengébb, de rajzból briliáns. Látja, hogy Katika csendesebb lett az utóbbi hetekben, és szól a szülőknek. Ez személyes figyelem, ami nagyvárosban luxus, itt meg természetes. Az óvodákban hasonló a helyzet. Van udvar, van kert, van hely futni, kerékpározni. Nem betonsivatag, ahol harminc gyerek osztozik egy csúszdán.
Amennyiben valakit érdekelnek a helyi lehetőségek, a SzekszardAllas.hu munka Szekszárd környékén mutatja be az aktuálisan nyitott alternatívákat, érdemes körülnézni.
Szülőként dolgozni: amikor a munkahely nem az életed közepe, hanem eszköz
Szekszárdon dolgozni szülőként reális feladat. Nincs napi kétórányi ingázás, nincs villamosra rohanás, nincs pánik, hogy lekésted az óvodát. Reggel nyolcra ott vagy a munkahelyeden, délután négy-ötre végeztél, hazaérsz. A gyerekeddel töltöd a délutánt, nem a Blahán várakozol a metrópótló buszra.
A munkahelyek változatosak: élelmiszeripari cégek, borkészítés, turizmus, kereskedelem, közszféra. Nem kell mindenkinek mérnöknek vagy IT-snek lenni. Vannak irodai munkák, logisztikai pozíciók, pedagógus állások, egészségügyi munkák. A fizetések vidékiek, de ha havi 100 ezer forinttal kevesebbet keresel, mint Budapesten, de 150 ezerrel kevesebb az albérleted, akkor nyertél. És marad energia a családra, nem csak a túlélésre.
Gyerekkori emlékek: fű, fa, Duna-part – nem (csak) a képernyő és dugók
Szekszárdon a gyerekek még bicikliznek. Mennek a Duna-partra horgászni. Felmásznak fákra. Fociznak az utcán. Ez nem nosztalgia, ez valóság. Mert van hely rá. Nincs annyi autó, nincs annyi veszély, a szülők meg megengedhetik maguknak, hogy a tízéves gyerek elkerékpározzon a barátjához anélkül, hogy szívrohamot kapnának.
A Gemenci-erdő, a borvidék, a Duna-part mind elérhető távolságban van. Hétvégenként nem arról szól az élet, hogy a gyereket elviszed egy zárt játszótérbe, ahol húsz perc után unatkozik. Hanem arról, hogy kimész a természetbe, túrázol, keresel gombát, fürödtök a Dunában. Ezek az élmények maradnak meg, nem a tévésorozatok.
Közösség: amikor a szomszéd nem ellenség, hanem segítség
Szekszárdon még működik a szomszédsági szolidaritás. Ha rohanni kell valahova, a szomszéd vigyáz a gyerekre. Ha valami baj van, van, kihez fordulni. Az iskolában az évfolyamtársak szülei ismerik egymást, összebarátkoznak, együtt szerveznek programokat. Nem kell minden kapcsolatot erőltetni, mert a közösség önszervező.
Ez biztonságérzetet ad. A gyerek tud sétálni egyedül is, mert az emberek figyelnek. Az idős néni az első emeleten meg szól, ha valami gyanús. Ez ma már ritka dolog, de Szekszárdon még természetes. Családosként pedig aranyat ér, hogy van körülötted egy láthatatlan háló, ami figyel és véd.
Jövőkép: mi lesz a gyerekből Szekszárdon?
Ez a kérdés mindenkit foglalkoztat. Mi van, ha a gyerek elvégzi az iskolát, aztán nincs munkahely, el kell mennie? Ez létező félelem. De nézzük reálisan: Szekszárd folyamatosan fejlődik. Jönnek beruházások, új cégek, szolgáltatások. Az egyetemi központok, Pécs és Budapest is elérhető távolságban van. A gyerek tanulhat tovább, aztán visszajöhet, ha akar. Vagy maradhat, ha talál magának helyet. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a rugalmas és távoli munkavégzésnek köszönhetően egyre kevésbé függünk helyektől.
De ami fontosabb: egy szekszárdi gyerekből kiegyensúlyozottabb felnőtt lesz, mint egy budapesti stresszben nevelkedettből. Mert látta, hogy lehet lassabban is élni. Hogy a siker nem kizárólag pénzben mérhető. Hogy van értelme közösségnek, kapcsolatoknak, természetnek. És ez az értékrend, amit kap, felbecsülhetetlen. Szóval igen, Szekszárdon felnőni egy ajándék, amit egyre kevesebb gyerek kap.
